2010. július 26., hétfő

Barcelona II.

Tudom, kicsit széthúzom a beszámolókat. Kevésbé élvezhető. Mentségemre szolgáljon, hogy itthon vagyok - Magyarországon - nem úgy érek rá írni, mint máshol. :D

Nos, akkor folytatom az 1 héttel ezelőtti eseményeket.
Második nap Barcelonában:

Kicsit fejfájósan (csak én, a rosszul beállított légkondi eredménye..), de kipihenten ébredtünk. Ettünk pár falatot, majd nyakunkba vettük a várost. Úgy intéztük a programot, hogy délre a Katedrális előtti térre érjünk, leírásunk szerint itt minden vasárnap délben hagyományos katalán táncot mutatnak be. Ott helyben derült ki, ez az takarja, hogy egy főleg idősebbekből álló csoport járja a zenekar által húzott nótára a táncot.
Később a La Seu Katedrálist, a Gótikus negyedet is végigjártuk, megnéztük. A környéző kicsike, szűk utcácskákban is bolyongtunk egy darabig, míg végül a La Rambla-n végigsétálja a tengerparon kötöttünk ki. Ott elfogyasztottuk friss bagettünket; zöldséges, konzerves halunkat a hatalmas szélben. Egész nap sűvített a szél, bár nem bántuk, így a meleg is elviselhetőbb volt.
Az aznapi programtervben a Sagrada Familia, Parc de la Ciutadella, illetve este ha belefér, akkor az egyik strand volt.
A nagy templomnál kicsit megijedtünk a bejárat előtti sort látván, később kiderült alaptalanul. Gyorsan haladtak a sorban állók.
A bazilika hátsó részében elrendezett kiállítás Gaudi életéről, munkásságáról érdekes volt. Megtudtuk, hogy a tervezőt a természet, és a különböző elcsavart, megdöntött geometriai alakzatok ihlették meg. Erre számos példát felsorakoztattak: fán lévő bütyük, méhkaptár, virágok, fa lombozata...Az építkezés lassan, de biztosan halad. Jelen állás szerint 5-6 év múlva akár el is készülhet.
A Ciudadela Parkban aranyos zöld területek, pálmafák, szép virágágyások találhatóak. Sokan piknikeztek itt is (Güell parkban is). Egy kicsi csónakázó tó, az erdőből kikukucsgáló mamut, ill. egy Vízesés - szökökűt is van. Ha nem lettünk volna éhesek, és fáradtak hosszú órákat is eltölthettünk volna ott. Így csak egy rövidebb sétára futotta erőnkből.
Vacsi után elsétáltünk a város egyik szabadstranjára, a Barceloneta-ra.

Minden belefért, bár az is igaz, hogy a homokos partra már sötétedéskor értünk. Induláskor B. kijelentette, hogy ő bizony úgy nem megy el, hogy nem mártotta volna bele a tengervízbe a kezét. El is sétált oda, piszkálgatta is a vizet, majd kicsit bánatos, lehajtott fejjel, egyik kezével a cipőjére mutatva jött vissza.
" Igazad volt. Nem kellett volna. Azt hittem ki tudom számítani a nagy hullámok érkezését."
Majdnem sikerült. Ahogy lépkedett fel a lépcsőn a cipője klaffogott a sok víztől, homoktól. Hazafelé reméltük nem fog bepenészedni, nagyon bebüdösödni. Végülis a cipő túlélte a kalandot. Nem minden lábbeli mondhatja el magáról, hogy úszott egyet a tengerben.... :D
Reggel indultunk a hatalmas, de teljesen üres repülőtérről Ferihegy 1-re. Azóta itthon folytatjuk a körútat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése