Sűrű napjaink voltak, és vannak is. Nem panaszkodom, most kimondottan jó.
Akkor folytatom, ahol abbahagytam, vagyis szombat délután. Este a Tropentheaterbe mentünk koreai, japán zenét hallgatni. A Wild Wild East nevű programsorozat keretében léptek fel ők is aznap. A japánokat egy hölgy képviselte a hangszerével. Ő mesélt, énekelt, zenélt egy teljes óráig. Az ősi dalokhoz a bevezetőt elmondta saját nyelvén, nekünk egy fordító tolmácsolt a háttérből. Hatalmas beleéléssel énekelt, pendegett. Aki látott, halott már japán filmben pengetős hangszeren játszót, az el tudja képzelni a hangulatot, a hangzásvilágot is. Nekem az Egy gésa emlékiratai jutott eszembe, azt láttam legutóbb, amibe hasonló muzsika szólt. Egy kis ízelítő a többieknek, a művésznő egyik videójából:
Utána következtek Koreából a zenészek. Ők többen voltak, különböző hangszereken játszottak. Mind a handszerük, mind a dalaik, több ezer évesek. Ők lassú dalokat játszottak a természetről, különböző felállásban. Volt énekes is a végén, egyszer egy táncos, és mindig más, szép színes ruhákban voltak. Így este 10 óra után sokan mélyebb átéléssel hallgatták, mint talán kellett volna. B. is volt, hogy nagyon hosszúakat pislogott. :D
Összeségében érdekes volt mindegyik. A koreai együttesről nem találtam videót. Egy másikat találtam. A hangulata hasonló.
A vasárnapi hágai kirándulásunkat, a hétfői első nyelvóránkat a holland kurzuson majd a következő bejegyzésekben posztolom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése