Kicsi, színes pókocskák
Múlt héten kiderült mit takar a a kéz nélkül való mászás. Nos, érdekes volt, én nagyon élveztem a feladatot.
Kicsit döntött falra (valahol 60° és 90° közötti szöget zár be a földdel) mutatott rá az oktató. Ott kell úgy ugrabugrálni, menni, hogy a kezünkkel csak egyensúlyozzunk. A falat megfoghatjuk, de a kapaszkodókat (nem tudom hogy hívják azokat a kiálló izéket, amiken valójában mászunk) nem lehet megfogni.
Alulról természetesen biztosítva voltunk, tehát egy-két nehéz mutatvány miatt sem kell aggódnunk. Volt ahol tényleg ugrani kellett volna. :D
Jó volt a gyakorlat, kicsit jobban kellett a lábunkra hagyatkozni, az egyensúlyozáson volt a hangsúly.
A másik: a bekötött szemmel való mászás. Ez is érdekesnek, de sokkal, sokkal fárasztóbbnak bizonyult az előző feladatnál.
Mint ahogy a neve is mutatja, be volt kötve a szemünk miközben a teljesen függőleges falon lógtunk.
Fárasztó azért lett, mert nem láttuk hova kell lépni, nyúlni, így amíg nem találtunk megfelelő kapaszkodót, addig fél kézzel, vagy fél lábbal lógva kerestük a megfelelő támasztékot.
Ez azért volt hasznos, hogy megtanuljuk, a pici kapaszkodó is jobban mint a semmi. Mert ha nyitott a szemünk ugyanazokat a picurka fogantyúkat már nem használjuk amikbe nagy lelkesedéssel megkapaszkodtunk csukott szemmel. Hisz örültünk, hogy találtunk valamit!!
Az óra legvégén gyakoroltuk, hogy kell dupla 8-as csomóval bekötni magunkat.
Tot volgende week!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése